A halban kevés a koleszterin, de bővelkedik ásványi anyagokban; magas az emberi szervezet számára fontos foszfor-, vas-, kálium- és kalcium-, valamint az A-, D-, B2 és B6-vitamin-tartalma is. A magyarok egy főre eső halfogyasztása mégis messze uniós átlag alatti, alig három kiló évente.
Magyarországon a lakosság mintegy kétharmada vallja magát rendszeres halfogyasztónak, a gyakoriságot azonban nem visszük túlzásba, átlagosan két és fél hetente kerül asztalunkra valamilyen formában hal – derül ki egy friss felmérésből. Érdemes összevetni a fogyasztási szokásainkat más európai országokéval: míg mi 2,8 kilogramm halat eszünk meg évente, az éves halfogyasztás az uniós országokban átlagosan 22 kiló fejenként. Annak ellenére, hogy Magyarország vízrajzi és klimatikus adottságai kedveznek az édesvízi haltermelésnek és halászatnak, ráadásul a halhús finom és egészséges, nem képezi részét mindennapi étrendünknek. Jellemző, hogy nálunk a halkereskedések előtt inkább csak a karácsonyi ünnepek előtt nőnek meg a sorok, pedig egy sereg érv szól a gyakoribb fogyasztás mellett.
A halak kevés koleszterint tartalmaznak, ám nagy mennyiségben található bennük a szervezet számára fontos foszfor, jód, fluor, szelén, vas, kálium és kalcium, továbbá rendkívül gazdagok A-, D-, B2-, B6-, és B12-vitaminokban, a tengeri ikrában pedig sok a C-vitamin. A halhús jelentős forrása az omega-3 zsírsavaknak, amelyekről bebizonyosodott, hogy csökkentik a szívroham kockázatát. Ezek csecsemőkortól egészen az időskorig fontosak a szervezetnek, hiszen nem csak a fejlődéshez nélkülözhetetlen, hanem a demencia és a stroke ellen is hatásos fegyver, emellett bizonyos súlyos szembetegségeket is megelőz. A mellrák előfordulása is ritkább a „halas” országokban, jó az idegekre és a reumára is. A telítetlen zsírsavak előnyös tulajdonságaival leginkább a friss hal fogyasztásakor találkozhatunk, a táplálékkiegészítők és halolajak nem annyira hatékonyak. A statisztikák azt is egyértelműen bizonyítják, hogy a nagy halfogyasztó országokban élők között jóval kevesebb a szívbeteg.
Rossz helyre raktuk a kulcsainkat? Nem tudjuk hova tenni az imént látott ismerős arcot? Egy új kutatás igazolja, képesek vagyunk csökkenteni az ehhez hasonló szenilis pillanatok gyakoriságát, egyszerűen azzal, ha több halat eszünk.
„Mind a hat kognitív vizsgálat jobb eredményeket mutatott a halat evők esetében, ráadásul, ahogy nőtt a halfogyasztás mértéke (80 gramm per napig), a jótékony hatás annál látványosabb volt” – hangsúlyozta a Reuters Health-nek legfrissebb kutatásuk ereményeit A. David Smith, a brit University of Oxford szakembere. A vizsgálathoz Nyugat-Norvégia átlaglakosságából toboroztak 2031 férfit és nőt – 70 és 74 év közötti korosztályhoz tartoztak -, akiknek az észlelési képességeit mérték fel halfogyasztási szokásaik függvényében.
Összességében, a tanulmányban résztvevők közül 1951-en fogyasztottak naponta tíz gramm vagy annál több friss, fagyasztott, vagy konzerv halat, illetve tengeri herkentyűt, vagy haltermékeket, úgymint tőkehal májat vagy halolajat, míg nyolcvanan tíz grammnál kevesebbet ettek ezekből. Azok a vizsgálati alanyok, akik főétkezéskor gyakrabban fogyasztottak zsíros vagy sovány halakat, jelentősen jobb eredményeket értek el a hat kognitív vizsgálatból öt esetben, szemben azokkal, akik alig ettek halat. A feldolgozott halat fogyasztók hasonlóképpen jó eredményeket produkáltak három észlelési teszt során, míg azok az idősek, akik csupán halolajat használtak étkezésük során, a tesztek közül csak az egyikben jeleskedtek.
A szakemberek szerint további kutatások szükségesek ahhoz, hogy meghatározhassák, pontosan mi okozza a hal és más tengeri állatok fogyasztása során a kognitív előnyöket, a típus, a hal fajtája, vagy az étel elkészítése. „Másodsorban azt is ki kell derítenünk, hogy a hal mely összetevői a legfontosabbak” – szögezte le a kutatás vezetője, hozzátéve: „mióta ugyanis kiderült, hogy a sovány hal ugyanolyan jó, mint a zsíros, így elképzelhető, hogy nem az omega-3 zsírsavaknak köszönhető a jótékony hatás.”
Forrás: hvg.hu
