A karácsonyi asztalra kerülő ételek legtöbbjének szimbolikus üzenete volt: így mákos tésztát enni jó házasságot, hüvelyeseket gazdagságot és jó termést jelentett. A közösen elfogyasztott alma a család összetartozását, a mézzel elkészített fokhagyma pedig a jövő évi egészséget szolgálta. De mit eszünk ma, és mi a szokás a nagyvilágban?
Korábban Magyarországon a hal inkább a böjtös ételekhez tartozott az ünnep idején, ma már nincs akkora jelentősége, az ünnep bármelyik napján ehetünk halat. A magyar hagyományokban a karácsonyi asztalra kerülő ételek többségének varázserőt tulajdonítottak: a halpikkely sok pénzt jelentett – és a hal gyors mozgása miatt – a család előrehaladását jelképezte az új évben.
A karácsonyi vacsoraasztalnak is fontos szerepe volt a néphitben. A régiek sok helyen a karácsonyi abroszból vetették a búzát a jobb termés érdekében.
Elterjedt volt az a hit is, hogy a fák tövébe szórt karácsonyi morzsa a jobb gyümölcstermést segíti elő. A halászok a karácsonyesti asztal alá tették hálójukat, hogy egész esztendőben jó fogásuk legyen. Főként katolikus vidékeken volt divat a karácsonyi asztal készítése. Somogy megyében például szénát borítottak az asztalra, és a sarkaira különböző tárgyakat: fésűt, kaszakövet, kést raktak, majd asztalkendővel letakarták.
Korábban a jellegzetes karácsonyi ételek között nem szerepelt szárnyas, csak sertéshús – Erdélyben ma is igen gyakori, hogy a karácsony előtti disznóölésnek köszönhetően sültkolbász kerül az ünnepi asztalra –, illetve később a hal. A hal, főleg annak rántott változata bécsi eredetű, ahol ma már a puncs is előkelő helyett vívott ki magának. A disznó előre túr, így fogyasztása a következő évre a fejlődést jelentette. A szárnyasokat azért nem fogyasztották, mert hátrafelé kapar, s ez rossz előjel.
A káposztát karácsonykor elsősorban töltött káposztának készítjük el, amihez, főként vidéken a decemberi disznóvágásból származó friss sertéshúst használják fel. A pulyka már a tengerentúlról, illetve a britektől, a szigetországból átvett „jellegzetes” étel, ami kissé elhalványította e régi hiedelmet. A diós és a mákos bejgli sziléziai vidékről származik, körülbelül a 16. század óta ismerjük, de arra, hogy miért került be a karácsonyi étrendbe, nincs pontos magyarázat.
A szárnyasok közül a pulyka is a karácsony egyik szimbólumának tekinthető, de ma már a hagyományok és szokások keveredésének köszönhetően Belgiumban, Franciaországban, sőt Magyarországon is megtalálható egyes családok ünnepi menüjében. A pulyka mellett a liba is jellemző, főként Franciaországban és Németországban. Az angolszász országokban szinte elképzelhetetlen a karácsonyi vacsora pulyka nélkül. Igazi karácsonyi különlegesség náluk a mazsolás puding, amelybe kis ajándékokat is rejtenek. Úgy tartják, hogy megtalálójának szerencséje lesz.
Rajtunk kívül is vannak olyan nemzetek, ahol a különféle halételek, illetve egyéb tengeri ételek ugyancsak nélkülözhetetlenek az ünnepi asztalról. De más, számunkra ismeretlen ételek is helyet kapnak az ünnepi menüben: Oroszországban a karácsonyi ételsor fontos része a blini, a lazaccal és kaviárral töltött palacsinta. Szintén karácsonykor készítik el a savanykás füstölt húsos, tejföllel és kaporral tálalt krumplilevest, szoljankát, illetve a vodkás toroskáposztát.
A lengyelek is készítenek hallevest, amelynek mágikus erőt tulajdonítanak. Lengyelországban az ünnepi vacsorát ostyával kezdik, amely a kenyeret szimbolizálja, majd 12 fogásos vacsora következik a 12 apostol tiszteletére. Ilyenkor különféle halakat, céklalevest, hideg töltött tojást szolgálnak fel. Az ünnep gasztronómiai fénypontjának a halleves számít. Csehországban sokfogásos, bőséges vacsorát szolgálnak fel, és úgy tartják, hogy szenteste csodák történnek, ezért az éjszaka megsúghatja a jövőt.
A kaviárt a németek is szívesen fogyasztják előételként, pirítóssal. A fehér damaszttal megterített asztalra általában négyfogásos menü kerül, a hideg előétel után húslevest fogyasztanak, majd liba-, esetleg kacsasültet. A sültet párolt zöldségekkel, káposztával vagy gyümölccsel körítik. A desszert is kiadós: mogyorós vagy csokoládés tortával fejezik be a lakmározást.
Franciaországban tájegységenként változik a menü, egyes helyeken az osztriga szintén a jellemző karácsonyi ételek közé tartozik. December 25-én a csemegének számító libamájat fogyasztják, de híres francia étel a töltött libanyak, amelyhez a liba nyakának bőrét töltik meg, és burgonyapürével tálalják. Sok helyen az osztriga és az articsókás omlett is az ünnepi ételsor része, ahogy a híres karácsonyi sütemény, a buche de noel (csokoládés fatörzs) is.
Olaszországban az egyik legnépszerűbb ünnepi étel a parajjal töltött ravioli, diós vajjal leöntve vagy a gorgonzola, töltött gombával. Főételként a sült házinyulat pármai sonkával tálalják. Karácsonyi kuglófjuk a panettone, amely egy könnyű kelt tésztás, mazsolával készített kalácsféleség.
A skandináv országokban, ahol többfogásos karácsonyi vacsorával szokás előállni, az év legnagyobb ünnepén csak a legjobb minőségű, különleges ételek és italok kerülhetnek az asztalra, leggyakrabban hideg büfé, azaz svédasztal formájában. Desszertként habos tejberizst esznek, amibe egy szem mandulát rejtenek: aki megtalálja, ajándékot kap. A lazac Finnországban jellemző, ahogy a gesztenyés liba, libamáj is. Svédországban szenteste füstölt sonkát esznek sárgarépa- és zöldborsópürével, majd az elmaradhatatlan Lutfisk, a vajas-hagymás pácolt ponty következik.
